Mikszáth számomra egy nagyon rokonszenves író. Novellái nagyon tetszenek, főleg azért, mert komolyabb mondanivalója is van. Ez volt az első novella, amit olvastam tőle, de már ez is nagyon megtetszett.

Ennek a novellának akár valóság alapja is lehetne. A fekete folt, ahol nem terem semmi és csak a dalból lehet tudni, hogy ott valamikor akol volt. A történet szerintem magáért beszél. Az elején még egy nyugodt, harmonikus életű bacsát látunk, a végén pedig egy kétségbeesett és egyben elszánt embert. A novella főszereplője Olej, aki egy talpig becsületes ember. Az értékrendje a helyén van és nem engedi, hogy az álmai felborítsák azt. Mikor a talári herceg egy ajánlatot tesz neki, akkor azért elbizonytalanodik egy kicsit, mert az a nagy álma, hogy övé legyen az az ezer birka meg az akol. Talán bele is menne az ajánlatba, ha a herceg nem a lánya kezét kérné cserébe. A lányát nem engedi, mert tudja, hogy milyen sors várna rá Bécsben. Ebből is látszik, hogy nem minden a vagyon. Bármennyire is csábítja az ajánlat, felül tud kerekedni vágyain. Mikor pedig megtudta, hogy Anika megszökött a herceggel, gyors elhatározásra jutott. Ő nem kért abból, amit a herceg adott neki. Felgyújtotta az aklot a birkákkal együtt. Mekkora lelki erő kellett ahhoz, hogy mindezt megtegye. És ha jól belegondolok, égülis az életét égette el. De meg kellett tennie, mert a lelkiismerete nem hagyta volna nyugodni.

Ez a mű mindenképpen tanulságos volt és sokat tanulhat belőle az ember. Főleg abból, hogy nagyon kell vigyáznunk, hogy a józan eszünk megmaradjon és ne essünk a pénz és a hatalom csapdájába. Mert ha beleesünk, onnan nagyon nehéz szabadulni és, ha sikerült is, már lehet, hogy olyan dolgokat csináltunk, amiket nem lehet visszafordítani, hiába is szeretnénk.