Ez a vers abszolút az elvágyódásról szól. Itt hagyni mindent, családot, könyveket, munkát és elindulni a szabadság és egyben az ismeretlen felé. Ha ebből a szempontból nézzük, nekem nem tetszik. Miért akar elmenni, mikor itt meg van mindene, szilárd talajon áll? Képes itt hagyni a családját a szabadságért? Én biztos nem lennék rá képes. Az érthető, hogy az ismeretlen mindig izgatóbb, de nem biztos, hogy jobb is. Persze igaz, hogy egy költőnek fontos a szabadság és az, hogy ne legyen megkötve a keze. De azért nem hiszem, hogy ezt csak úgy lehetne elérni, hogy mindent felégetünk magunk mögött.

Ellenben ezt lehet másképp is érteni. A költő igazából egy belső utazásra indul, amelynek az a célja, hogy a hétköznapoktól elszakadva megismerje önmagát. Ha innen nézzük a költeményt, mindjárt más színben tűnik fel. A költő igazából nem hagyja el a családját, csak  hétköznapoktól próbál egy kicsit elszakadni.