Érdekes, hogy mennyi fordítása van ennek a versnek. Emlékszem, legalább hatot olvastunk még a tankönyvbeli mellett. Mindegyik más volt és mégis mindegyiknek ugyanaz volt a lényege. A beteljesedés, elmúlás, a természet és az ember viszonya. A természet ősszel teljesedik be, és Rilke még kéri is Istent, hogy még adjon napfényt, meleget,hogy hadd piruljanak a gyümölcsök Ez kicsit úgy hangzik, mintha nem akarná, hogy ősz legyen és a nyarat akarja még visszatartani. Ez talán azért van, mert az őszt úgyis értelmezhetjük, hogy az ember számára ez az elmúlást jelenti. Talán ezért akarta még a nyarat marasztalni. Ez valamennyire igaz is. Ősszel kezdődik az iskola, ami egy diák számára nem a beteljesedést jelenti, legalábbis nekem nem. Persze azért nem is az elmúlást, hisz a tanulásba még senki nem halt bele. Mindössze annyit, hogy az iskola kezdetével vége van a szabadságnak, a felhőtlen szórakozásnak.

De Rilke nyilván nem az iskolát értette az elmúlás alatt. Az utolsó versszakban kitűnik a versből, hogy milyen magányos. A magány elől sz írásba menekül, de ettől ugyanúgy magányos marad, csak az írás feledteti vele a magányt. Talán még abban is reménykedik, hogy az írás által kapcsolatokat tud még kiépíteni. A vers elolvasása után elgondolkoztam azon,hogy én milyen szerencsés vagyok, mert egy szerető családban élek. Vannak barátaim és mindenem meg van, ami kell. Ha bármi gondom van, meg tudom osztani másokkal. És hányan vannak olyanok, akik egyedül élnek, nincsen senkijük. Ez a vers ráébresztett arra, hogy milyen jó is az, ha az embernek van valakije, akivel meg tudja osztani minden örömét, bánatát.