Párduc. Erről a szóról először a dzsungel, a vadság, a szabadság jut eszembe. Esetleg Maugli:). De semmiképp sem egy állatkerti kép. Láttam már ilyet és nagyon szörnyű ahogy az állat pontosan ugyanazt az utat rója a ketrecében, még a farka is mindig ugyanúgy mozog.

Rilke párduca pontosan ilyen helyzetben van. Fogoly. Szerintem a cím csak jelképes. Igazából ez a helyzet bármilyen állatra, sőt az emberekre is ráhúzható. Sokszor előfordul, hogy valamilyen problémánk támad. Nem látunk kiutat, csak a reménytelenség tölti el a szívünket. Látjuk, hogy rajtunk kívül a világ ugyanúgy él és megy tovább mintha mi sem történt volna. De mi nem tudunk szabadulni a tehertől.

Másik helyzet, ami még a jobbik eset, ha valamilyen szenvedély rabjai vagyunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ez lehet akár a mindennapos tévénézés. Olyankor minden meghal számunkra, a világ dolgait csak egy fátyolon át érzékeljük, majd elveszik minden. Tényleg olyan mint a cirkuszban. A tévé áll középen és egy pórázon tartva minket körbe-körbe futtat a porondon.

A költő nagyon hűen írja le ezt az állapotot. Szerintem azért is nagyon kifejező, mert olyan szavakat használ, amelyek a párduc természetes környezetébe nem illenek bele. Ezzel is nyomatékosítja a párduc bezártságát és az olvasóban is feszült hangulatot kelt, szinte a párduc helyébe képzeljük magunkat.