Nem egy könnyű vers és egyszer elolvasva nem is fog fel belőle sokat az ember. Ahhoz, hogy az értelmét is megértsem 3-szor is el kellett olvasnom. Az biztos, hogy sok mondanivalója van, ez már a hosszán is látszik. A cím is elég jól kifejezi, hogy miről is fog szólni a mű. Az első részben leírja az utazók típusait. Van aki a hazáját hagyja el, van aki a családtól menekül, van aki a szerelemtől, de ezek nem igazi utazók. Az igazi utazó az, aki csak elutazik és nincsen rá semmi oka. Végülis van benne valami. De igazából ez az utazás nem fizikai értelemben utazás, hanem inkább lelki. Elindul az életből és végül eljut a halálig. A haláltól általában félnek az emberek, vagy legalábis nem nagyon beszélnek róla. Peig hozzátartozik az élethez és igazából nem is tudjuk, hogy mi vár ránk a halál után. Lehet, hogy valami jó dolog, sőt szerintem biztos.

De térjünk vissza a vershez. Az út során sok mindent látunk, hallunk beszámolókat a világról. Ezek után jut el oda a költő, hogy az utolsó remény már csak a halál. És mivel az egy ismeretlen, új dolog, még jó is lehet. Az utolsó részben már sürgeti is a kapitányt, hogy siessenek az ismeretlen felé. Mindenképpen egy elgondolkodtató vers. Azt nem tudnám megmondani, hogy tetszik-e vagy sem. Ez persze lehet azért is, mert még nem gondolkoztam rajta eleget. De az is lehet, hogy csak egyszerűen nem érintett meg. De az is elképzelhető, hogy még nem vagyok elég érett hozzá. Nem tudom. Majd egy öt év múlva már biztos másként fogom látni. Remélem.