Az első dolog ami rögtön feltűnik, a fekete szónak a használata. Olyan sokszor használja, hogy az már túl sok. Ebből adódóan a vers hangulata is elég depis. Sőt, ha elképzeli az ember ezt az országot, akkor is mindenhol csak feketeséget lát, semmi szín, semmi vidámság. Ezzel a sok feketével a vers is elég monoton, semmi történés, semmi érzelem nincs benne. Sivár az egész.

De igazából az utolsó rész ad értelmet a versnek. Lerja, hogy a világ kivülről színes, meg szép, csak belülről fekete minden. És ha így nézzük a verset, akkor egész más értelmet kap. Hiába szép az ember, ha belül meg csak sötétség van. "Nem minden arany, ami fénylik." - szokták ugye mondani és ez teljesen igaz is. Ez akár lehetne is a versnek az egy mondatos leírása. Babits írja is, hogy az ember legbelül is fekete. Szóval igazából már kezdettől fogva minden fekete. A fekete meg a gonoszságnak a jelképe, vagyis akkor minden ember gonosz. Úgy látszik már akkor is sok gonosz ember volt, hogy Babits ilyen verset írt.

És ez a vers olyan, mintha a mostani világról íródott volna. Babits ezzel a versével előrevetítette a mai világképet. És igaz, hogy a vers nem pozitív, de nekem mégis tetszik, mert végülis az igazságot írja le.