Először, mikor a címet elolvastam, igazából nem tudtam, hogy miről is fog szólni a mű. Egy vadkacsáról? Na de abban mi a dráma? Kíváncsian álltam neki az olvasásnak, egyesek nem kis csodálkozására (csak úgy név nélkül: persze, hogy az Orsi volt). És nekem tetszett. Csak szegény Hedviget sajnálom. Miért pont neki kellett meghalni, mikor igazából ő senkinek nem ártott? Gregers néha nagyon idegesítő volt és jól elküldtem volna valahová. Minek üti bele az orrát másnak az életébe? Inkább a sajátját kezdte volna megváltoztatni. Hjalmar meg az a tipikus jellemtelen és befolyásolható ember. Persze érthető, hogy miért Hedvig halt meg. Ő volt egyedül a tiszta lélek. És neki meg kellett halnia ahhoz, hogy az apja észhez térjen. Én mondjuk megélgedtem volna azzal is, ha a vadkacsát lövi le. De akkor az nem lett volna dráma.

A mű elolvasása után már értettem a címet is. Igazából a vadkacsa egy szimbólum. Az önáltatást jelenti, ami igazából nem halt meg és tovább él. És az legszörnyűbb, hogy Hedvig halálával nem változik meg az élők élete. Relling meg is mondta, hogy fél év múlva Hedvig már csak egy szép szólam lesz. Ez számomra elég szörnyű volt, mert hogy lehet valakinek a saját gyerekét csak úgy elfelejteni? Igaz, hogy nem tudják visszahozni,de azért a fájdalom nem múlik el egy fél év alatt. Szerintem. 

Így végiggondolva az egész történetet, nem is tudom, hogy mi tetszett benne. Mert igazából a mű végére nem történik olyan változás, ami bármit is változtatna az eddigi életükön, legalábbis hosszútávon nem. Lehet, hogy csak Hedignek az önfeláldozása tetszett, mert ő azt hitte, hogy ettől majd mindem másképp lesz. De ha belegondolok abba, hogy igazából ő is csak Gregers hatására lett öngyilkos, mindjárt más a helyzet. Gregersnek az a világmegváltó elmélete is nagyon idegesített. Szóval úgy vagyok azzel az égész művel, hogy nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Van ami tetszett bene, de vannak bizonyos elemek, amik nem. Lehet, hogy még egyszer el kéne olvasnom, hogy tudjak dönteni.