(Igaz, hogy már Húsvét után írom a bejegyzést. :D)

Babits Mihály ezt a versét 1916-ban írta, ez is jelzi, hogy ez egy háborús vers.       Nagyon tetszik a versben a váltás. Először minden szónak, amit leír, a szörnyűséghez, a fájdalomhoz, valami negatívhoz van köze, az egész hangulat olyan kaotikus. Majd a béke kikiáltása után minden idillivé válik.

Azt a bátor embert várja, aki ki meri mondani ország-világ előtt a megváltó szót. Hogy elég, hogy béke. Ezzel, hogy ő ezt kimondja, sőt négyszer kikiáltja, majd utána még erről a békés állapotról is ír, megteszi magát ennek az embernek. Először ebbe nem is gondoltam bele, csak amikor már többször elolvastam. Egyszerűen felvállalja azt, hogy a "Malom" ellen állást foglaljon mindenki helyett. És szerintem ez egy nagyon cseles, csavaros fordulat a versben.

Szerintem ezzel a verssel és az aktuális magyarországi helyzettel nagyon szépen párhuzamot lehet húzni. Most pontosan ez van, csak a háborút nem fegyverekkel vívják.(Ez most nem politikai kampánybeszéd akar lenni. :D)

Azon is elgondolkoztam mi vagy ki is lehet az a Malom tulajdonképpen. Babits több versében is szerepel, de mindig csak találgatjuk, hogy mi is lehet, jelen esetben a hatalom vagy az önkény??? Nem tudom, hogy a rosszat miért éppen egy malommal szimbolizálja? Szerintem ez egy lényeges és nagyon rejtélyes kérdés. (Majd ha Babits-szakértő leszek, és rájövök, akkor megírom. xD ) Összességében tetszett a vers.