Már maga a cím is elég érdekes számomra. Most tényleg arról fogok olvasni, hogy hogyan kell verset költeni és hogy milyen legyen? Na ne. Pedig nagyon nem lőtt mellé a címmel, bár nyilván nem ez volt Verlaine igazi szándéka. Ez inkább egy ironikus vers, amiben végülis magát az költészetet figurázza ki, és leírja, hogy milyen legyen és milyen ne legyen egy vers. Mindent, ami a verset verssé teszi, el akarja tüntetni, hogy ne legyen benne semmi szín, semmi rím. A költő itt igazából maga ellen beszél, de mivel ironikus vers, szerintem ez azoknak szól, akik leszólják az irodalmat, a költészetet.

Egyébként érdekes, ahogy az egyes verses elemeket, mit például a rímet silány kolomphoz hasonlítja. Vagy mondjuk a csattanóból urat csinál. Ettől is egy kicsit ironikussá válik a vers. És az tetszik a versben, hogy megvilágítja a költő, hogy ha nem lenne mondjuk rím, vagy csattanó, vagy szín a versekben, akkor nem érne semmit az egész költészet, mert olyan egyforma és színtelen lenne minden.