A vers olvasása elég melankóliás hangulatot kelt az emberben. Ez a hangszimbolikának köszönhető. (Ezt remélem mindenki tudja mit jelent. Legalábbis a 11.a :D ) Mondjuk ez elég érdekes, mert ez csak attól függ, hogy milyen fordítást olvasunk. A Tóth Árpád féle fordítás az, amit inkább ismerünk. Azon tényleg nagyon jól megfigyelhető a hangszimbolika.Viszont Szabó Lőrinc fordításában szerintem kevésbé. És emlékszem, hogy az órán az eredeti francia szöveget is felolvastuk. Az is szépen hangzott, de nekem talán a Tóth Árpádé mégis jobban tetszik.

Tetszik, ahogy a vers hangulatában is az elmúlás, az ősz érződik és nem csak a tartalmában. Az emberi lélek a haldokló természettel együtt pusztulásra van ítélve, de a halál rettenetes élményét enyhíti a költemény zenéje, a szavak, hangok muzsikája. És ez a vers pont azért tetszett, mert nem a tartalma fogott meg, hanem a hangulata.